Ruha teszi az embert – borító a könyvet?

Ruha teszi az embert – borító a könyvet?

Berki Brigitta Tömörkény István Alkotói Pályázatra leadott pályaműve, mellyel mese kategóriában bronz minősítést nyert el:

Mesémből megtudhatjátok, hogyan szerettem meg a könyveket. Én, aki megvetett mindenféle irományt, apró regényt, vastag kötetet, s aki messziről kerülte a könyvtárat.
Történetem egy novemberi irodalomórán kezdődött, kilencedik osztályban. Megbeszéltük, mely kötelező olvasmányokat kell elolvasnunk a tanév során, majd a tanárnő mindenkinek kiosztott egy-egy könyvet.
    Magam egy viharvert régi példányt kaptam, kopott borítójáról még a címet sem tudtam leolvasni. Becsúsztattam táskámba a könyvet, s nem foglalkoztam vele többet. Egy hónapot kaptunk a mű elolvasására, melyet szóbeli számonkérés követett.
    Ki sem vettem a művet a táskámból, nem állt szándékomban elolvasni. Nagyon éktelennek és réginek találtam, ebből pedig arra következtettem, hogy rendkívül unalmas lehet.
Hetek teltek el, a könyv pedig még mindig iskolatáskámban lapult. Még pontosan két nap volt a számonkérésig, én pedig izgultam, mert ezen múlt a félévi irodalom osztályzatom. Ennek ellenére mégsem voltam hajlandó elolvasni a kapott porlepte példányt, melyet roppantmód megviselt az idő. Konok diák fejjel úgy gondoltam, ha már elolvasok egy könyvet, az egy szép új példány legyen, impozáns borítóval és természetesen ne legyen túl hosszú. S mivel a nálam nyaraló ütött-kopott kötelező olvasmányt nem jellemezték eme tulajdonságok, eldöntöttem, hogy nem fogom elolvasni. Bármi lesz is ennek a következménye. Különben is, ki foglalkozna holmi kötelező olvasmánnyal, mikor játszhat a Need for Speed 9-en, vagy a Medal of Honor sorozaton?
Másnap még inkább úrrá lett rajtam az izgulás, tudtam, hogy már csak egy nap van hátra a felelésig. Most, már ha akarnám sem tudnám elolvasni a randa könyvet. De hiszen még a címét sem tudtam! Lelkiismeretem felülkerekedett gyermeki makacsságomon. Gondoltam, legalább átlapozom az általam ingerszegénynek vélt művet.
Felemeltem az iskolatáskámat és rázni kezdtem. Kihullottak a padlóra könyveim, tollaim, ceruzáim, legvégül a könyv.
A földre esett, nyitott lapokkal előttem, én pedig közelebb hajoltam hozzá. Aztán egyszer csak minden megváltozott, forogni kezdett velem a szoba, a földön hagyott dolgaim táncot jártak körülöttem, engem pedig húztak maguk felé az elsárgult ódon lapok.
Majd zuhanni kezdtem. Nem tudtam mi történik, azt hittem képzeletem űz csúf tréfát velem, de valóban zuhantam. Először körülölelő sötétségben csak repültem lefelé, majd egy hatalmas tölcsérben találtam magam, ami egy kicsit a McDonald´s előtt lévő csúszdára emlékeztetett. Csak csúsztam lefelé, egyre mélyebbre kerültem, majd kiestem a hatalmas tölcsérből és egy teljesen ismeretlen helyen értem földet.
    Felálltam, majd elindultam, hátha megtudom, hová kerültem, s ami még fontosabb, hogyan jutok haza. A hely olyan volt, mint egy hatalmas előcsarnok, én pedig nem tudtam, merre induljak. Aztán meghallottam, hogy valaki beszélget a közelemben. Elindultam a hangok forrása felé, de titokban reménykedtem, hogy valaki előugrik egy kamerával és közli, hogy ez a Kész átverés. Két férfi állt a csarnok szélén, gondoltam odamegyek és megkérdezem tőlük, hol is vagyunk pontosan.
    Az egyik férfi sokkal öregebbnek tűnt a másiknál, de ami a legkülönösebb, hogy halványszürke teste a föld felett lebegett. Meg kell hagyni, elég abszurd látványt nyújtott. A másik férfi fiatalabb volt és sokkal emberibbnek tűnt. Bizonyos Beatricéről és valamilyen utazásról beszélgettek.
    Mikor melléjük értem, végre megkérdezhettem hol is vagyok tulajdonképpen, a kérdésemre az idősebb szürke férfi válaszolt. Azt mondta, a pokol tornácától pár lépésre állunk. Nem igazán értettem, hogy érti ezt, bár ahogy ránéztem, nem is volt olyan nehéz elhinni. Kíváncsivá tett a dolog, ezért úgy döntöttem velük tartok.
    Lementünk egy rövid lépcsőn és akkor megértettem… valóban a pokol tornácán voltunk! Rengeteg szürke és halványkék átlátszó alak lebegett körülöttünk. És én még a Paranormal Activityt tartottam izgalmasnak!
    Idős szürke kísérőnk mesélni kezdett fiatalabb útitársamnak. Valamiért úgy éreztem, ismerem őt, pedig ez nem volt túl valószínű. Hallgattam mit mesél a Danténak nevezett fiatal férfinak, aki nagy érdeklődéssel figyelte, csüngött minden szaván. Dante megkérdezte idősebb vezetőnket, kik a pokol tornácának lakói. Vergiliusnak szólította. Vergilius? Aki az Aeneis-t írta? A tíz ekloga szerzője? Elgondolkodtam, milyen csoda folytán kerülhettem én ide.
    Hallgattam a római költő beszámolóját a pokol tornácának lakóiról, akik nem voltak megkeresztelve, de egyéb bűnük nem volt, ezért kerültek ide. Bemutatkoztam Homérosznak, Szókratésznak, Platónnak és Arisztotelésznek is. Hű, ha ezt elmesélem a suliban! Kicsit elbeszélgettem irodalom történelmünk nagyjaival, elmondtam nekik miként számol be róluk a Wikipédia, majd tovább haladtunk Vergilius vezetésével.
    Liftbe szálltunk és az első megállóig utaztunk. Mikor kiszálltunk, egy hatalmas felirat tudatta velünk, hogy a Pokol bejáratához érkeztünk. Voltak egyéb feliratok is a falon, de én csak egyre lettem különösen figyelmes: „Ki itt belépsz, hagy fel minden reménnyel!”
Ekkor kezdtem igazán megijedni, meg akartam kérdezni a bölcs Vergiliust hogyan jutok haza, de ő beterelt minket a Pokolba, s folytatta történetét.
    Elsőként a szerelem bűnösei közé érkeztünk, meghallgattam Paolo és Francesca történetét, láttam Kleopátrát és Trisztiánt, kiknek az a büntetése, hogy szélviharban kergetik egymást.
    Továbbhaladva az ételben és italban mértéktelenek között találtuk magunkat, kikre mocskos hó és eső hullott, vagy szörnyek marcangolták testüket. Itt szemtanúi lehettünk Amy Winehouse és Elvis Presley bűnhődésének is.
    A negyedik bugyorban a pénz bűnöseivel, köztük Michael Jacksonnal találkoztunk, akik hatalmas zsákokat cipelve egymásnak ütköztek. A Styx folyó partjához érve megálltunk pihenni, én pedig nagyon megéheztem. A nadrágzsebemben találtam egy fél tábla Boci csokit, a felét odaadtam Danténak, a másik felét pedig megettem.
    Elindultunk tovább. A Pokol ötödik köréhez érve Vergilius egy sötétített üvegű napszemüveget adott át nekem és Danténak. Semmit nem láttunk a szemüvegben, de hallgattuk Vergiliust, aki elmondta, hogy halál városába lépünk be, melynek neve Dis, valamint a kárhozottakat említette, akik forognak sírjukban. Azt is megtudtuk, hogy a főeretnekek is ide jutnak, valamint II. Anasztáziusz pápa is itt bűnhődik. Egy hosszú csúszdán keresztül jutottunk el a Pokol hetedik köréig, melyre nagyon kíváncsi voltam. Izgalmasnak találtam az utat és figyelmesen hallgattam Vergilius beszámolóit. A hetedik kör bejáratához értünk, de nem tudtunk tovább haladni, ugyanis a Minotaurus elállta utunkat. Végül a zsebemben talált Hugo Boss parfümömért cserébe tovább engedett minket. A hetedik körben az erőszakosok bűnhődnek három csoportban. Az öngyilkosok is ide kerülnek, sötét fákkal teli ligetben szenvednek, csak jajongásuk hallatszik. Megtudtuk, hogy Marilyn Monroe is itt van, valamint hallottuk Zámbó Jimmy fájdalmasan csengő énekhangját is a fák közül. Végighaladtunk közöttük Vergiliust hallgatva, majd a Pokol nyolcadik bugyrának bejáratához értünk, melyet az emberarcú kígyótestű Gorgosz őrzött. Itt a csalók, képmutatók, csábítók, rossz tanácsadók, viszályszítók és hamisítók szenvednek. A látvány egyszerre volt elrettentő és izgalmas, úgy éreztem magam, mintha egy 4D-s moziban lennék.
    A kilencedik bugyorban a kínok kínjával szembesültünk. Az itt szenvedő viszályszítók és botránykeltők testét egy ördög karddal metszette fel és megcsonkítva járkáltak körbe-körbe. Igazából úgy éreztem magam, mintha egy horrorfilm forgatás szemtanúja lennék.
    Továbbhaladva a rokonaikat és hazájukat elárulókat láttuk az örök fagy és jég birodalmában a Kocitus-tó jégpáncélja alatt.
    A Pokol legmélyét a jégbe fagyott Lucifer foglalta el, Júdás, Brutus és Cassius mellett. Dante és Vergilius máris indultak tovább, én pedig siettem utánuk.
    Utunk a Purgatóriumba vezetett, melynek közepén szigetszerű, kúp alakú domb állt, tetején az édenkerttel. Vergilius beszámolója alapján a Purgatóriumban lévők itt elnyerhetik üdvösségüket. A domb oldalát teraszok vették körbe, melyeken sorban végigmentünk. Az egyik teraszon egy jégkrémes pultot pillantottam meg, vettem is magamnak egy fehér csokis Magnumot mielőtt tovább indultunk.
    A Purgatóriumi látogatásunk során találkoztunk Dante sógorával, Donato Foresével, aki – mint később megtudtam, torkossága miatt került oda. A Purgatórium és földi paradicsom határán elköszöntünk Vergiliustól, én pedig búcsúajándékként átnyújtottam neki Adidas csuklószorítómat.
    Nem maradtunk magunkra sokáig, megérkezett következő idegenvezetőnk, méghozzá egy gyönyörű hölgy személyében. A kisasszony valósággal tündökölt, pezsgőszínű Bershka maxiszoknyát és fehér C&A blúzt viselt egy Orsay kesztyűvel kiegészítve. Ami nem kerülhette el figyelmünket, az a hosszú selyemfátyol volt, melyet arca elé terített. Dante megbabonázva nézte az elbűvölő teremtést. Miután elővette zsebéből az iPhone 5 készülékét és lejátszotta neki Michael Jackson You are not alone című számát, megértettem a ki nem mondott szavakat, s rögtön tudtam, hogy a lány nem lehet más, csak Beatrice, Dante szerelme.
    Miután a bájos hölgy köszöntött minket, levette a hosszú selyemfátylat a fejéről, majd megkért minket, hogy merítkezzünk meg az Eunoé vizében. Egy egész aquapark volt építve a folyóra, ezért nagy örömmel vetettük be magunkat a habok közé.
    Mikor megtisztulva kijöttünk a vízből, valami csoda folytán rögtön megszáradtunk, s már folytattuk is utunkat Dante örök szerelme oldalán.
    Miután keresztüljutottunk a tűz övén, a Hold egén repültünk keresztül először, ahol azok lelke lebegett, akik saját hibájukon kívül lettek kevésbé tokéletesek. A második, a Merkúr egén olyanok lelke élt tovább, akik serények voltak képességeiket jó cél érdekében felhasználni. Cézárt és Justiniánust szólította itt meg Dante, akik elmesélték nekünk a Római birodalom teljes történetét. Találkoztunk Heath Ledger egykori színésszel is, majd folytattuk utunkat.
    A Vénusz ege felé repültünk tovább, ahol Martell Károlyba botlottunk, valamint itt találkoztunk azokkal, akik fellázadtak a hit meggyalázói ellen.
    A Nap ege volt a következő állomásunk. Aquinói Tamás üdvözölt minket a világ legbölcsebb lakói közül néhánnyal. Piccolittal, Chiantival kínáltak minket, s bár még sosem ittam olasz bort, örömmel megkóstoltam eme paradicsomi nedűt.
    A Mars egébe vezetett tovább az út, ahol ingyen Mars csokit osztogattak mindenkinek. Itt él tovább azok lelke, akik az igaz hitért küzdöttek és feláldozták magukat érte. Itt találkoztunk Dante dédapjával is és hosszan elbeszélgettünk vele.
    A Jupiter egében Dávid királyt és más fejedelmeket láttunk, ahová a legigazabb bíráskodók jutottak be. Az ő jutalmuk korlátlan internet felhasználás 24Mbit/s-os letöltési sebességgel.
    A Saturnus egében a magányos elmélkedőkkel találkoztunk, köztük Pál apostollal.
Miután túljutottunk a mozgó szférák körén, tovább repültünk az álló csillagok ege felé, ahol ki kellett állnunk az égi vallatást. Ezután beléphettünk a Kristályégbe, az angyalok kilenc karába.
Beatrice elfoglalta égi helyét, mi pedig Dantéval megismertük a tökéletes, teljes Szeretetet. Lehunytam a szemem egy pillanatra, s mikor kinyitottam, már az ágyamon ültem a szobámban, a könyvvel a kezemben, mely az utolsó lapnál volt kinyitva. Ez állt rajta:
„Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot.”
zárul az ISTENI SZÍNJÁTÉK
És akkor ráeszméltem, hogy tudom, miről szól a könyv. Ott voltam, átéltem és pontosan tudok idézni belőle.
    Ekkor két dolog is világossá vált számomra. Az egyik, hogy a fantáziám segítségével bárhová eljuthatok, s mostantól senki nem választhat el a könyvektől.
    A másik, ami még ennél is lényegesebb, hogy ne ítéljek elhamarkodottan, még akkor sem, ha egy könyvről van szó. Mert nem a borítója alapján válik egy könyv izgalmas remekművé, ahogyan az emberek külső tulajdonságai sem tükrözik mindig belső értékeiket!

Joomla School Templates by Joomlashack